Tudtátok?
Az ókori Egyiptom konyhaművészetéről templomok és sírok falfestményeiről szereztek a régészek információt. Hús leginkább a gazdagok asztalára került, az alsóbb népréteg ritkán részesült ebben a szerencsében. Az akkori ételkészítési szokások a mai napig használatosak Egyiptomban. A sírokba is tettek ételt, italt a halott részére, mert hitük szerint ez biztosította számára a túlélést a túlvilágon. A sírkamrák falain találhatunk étel ábrázolásokat is.
Az evőeszközt nem ismerték, még a fáraó és családja is kézzel evett.
Sokféle zöldséget, gyümölcsöt fogyasztottak és számtalan fűszert használtak. Néhánynak különleges erőt tulajdonítottak. Ilyen volt például a fokhagyma is. Széles rétegben fogyasztották, de különösen a piramisokat építő rabszolgák kaptak belőle nagyobb mennyiséget. Találtak belőle Tutanhamon sírjában is.
Az ókori Egyiptomban 50 (!!) féle kenyeret sütöttek, a sima változat mellett különféle fűszerekkel, magokkal tették változatosabbá az alaptésztát.
Összetétele nem sokban különbözött a mai kenyértől, formája leginkább cipó és lepény alakú volt.
Kalácsot, süteményt csak ünnepnapokon tettek az asztalra.
2010. október 28., csütörtök
2010. október 27., szerda
A mi kenyerünk
Napi rutinná vált a kenyérsütés, mégis minden alkalommal lenyűgöz a végeredmény, én, aki semmit nem tudtam sütni vagy főzni, képes vagyok rá!
Nálunk ez a kenyér készül rendszeresen. Én is, éppen úgy, mint sokan mások, Limara útmutatásai alapján készítem mostanában a kenyereket. A kenyér állagával régen sem volt baj, csak a héj soha nem sikerült olyan jól, amilyenre én szerettem volna. Limaránál olvastam, hogy bespricceli a jénai tetejét vízzel. Akkor jöttem rá, hogy valószínűleg a gőz a titka annak, hogy a kenyérhéj ropogós, repedezett legyen. És mióta így készítem, azóta kifogástalan, olyan, amilyet mindig is szerettem volna.
A dagasztást kenyérsütő géppel végeztetem el.
Berakás sorrendjében a recept: (még régen olvastam valahol, de már nem emlékszem, hogy hol)
2,5 dl víz
2 evőkanál olaj
1 evőkanál ecet
1 csapott evőkanál só
1 mokkáskanál cukor
2,5 dkg friss élesztő
50 dkg liszt
Dagasztás után megformázom, a tetejét alaposan bevágom, sütőpapírral bélelt jénaiba teszem, duplájára kelesztem. Ha kész, a jénai tetejét bespriccelem vízzel és forró sütőben megsütöm.
Kelesztés közben:
Nálunk ez a kenyér készül rendszeresen. Én is, éppen úgy, mint sokan mások, Limara útmutatásai alapján készítem mostanában a kenyereket. A kenyér állagával régen sem volt baj, csak a héj soha nem sikerült olyan jól, amilyenre én szerettem volna. Limaránál olvastam, hogy bespricceli a jénai tetejét vízzel. Akkor jöttem rá, hogy valószínűleg a gőz a titka annak, hogy a kenyérhéj ropogós, repedezett legyen. És mióta így készítem, azóta kifogástalan, olyan, amilyet mindig is szerettem volna.
A dagasztást kenyérsütő géppel végeztetem el.
Berakás sorrendjében a recept: (még régen olvastam valahol, de már nem emlékszem, hogy hol)
2,5 dl víz
2 evőkanál olaj
1 evőkanál ecet
1 csapott evőkanál só
1 mokkáskanál cukor
2,5 dkg friss élesztő
50 dkg liszt
Dagasztás után megformázom, a tetejét alaposan bevágom, sütőpapírral bélelt jénaiba teszem, duplájára kelesztem. Ha kész, a jénai tetejét bespriccelem vízzel és forró sütőben megsütöm.
Kelesztés közben:
 |
Kész a kenyér:
Az állaga finom, puha, a héj pedig ropogós. Általában nem éri meg a másnapot :)
2010. október 26., kedd
Kit érdekel - akit érdekel: Blogom születése
Kit érdekel - akit érdekel: Blogom születése: "Üdvözlet minden olvasónak! Hát megszületett hosszú idő, hosszas gondolkodás után az én blogom is! Már kislány koromban is vezettem naplót, s..."
Blogom születése
Üdvözlet minden olvasónak!
Hát megszületett hosszú idő, hosszas gondolkodás után az én blogom is! Már kislány koromban is vezettem naplót, sajnos eltűntek ezek a kis könyvecskék az évek során, pedig de szeretném újra elolvasni őket! Sajnos a féltve őrzött szalvéta gyűjteményem ugyanerre a sorsa jutott.
Persze akkoriban még nem létezett számítógép sem, nemhogy blog! Kézzel írtam, rajzoltam bele, mindent megörökítettem benne, mert ugye sok fontos dolog történik ám egy kislánnyal! De felnőtt koromban már krónikus időhiányban és lustaságban szenvedek az írást illetően és esténként már nincs sem kedvem, sem energiám kézzel naplót írni.
Az első blogger problémával akkor szembesültem, amikor el kellett nevezni a blogot. Nagyon egyszerűnek tűnt eleinte, de miután beírtam a mezőbe és ránéztem, az elsőre jónak tűnő cím már nem is volt olyan jó, sőt. Ezáltal fél napot töltöttem névadással. A következő volt, hogy ráadjam a ruhát az én újszülöttemre, hogy felöltöztessem a blogot. Ez sem volt zökkenőmentes, teljes mértékben nem is sikerült még. A harmadik nehézséggel akkor szembesültem, miután kiléptem a blog szerkesztésből és vissza akartam lépni, csak fogalmam sem volt, hogy hol is tegyem meg. Miután nem volt még egyetlen bejegyzésem sem, a "gugli' keresőben hiába kerestem "önmagam " -:). De végül "magamra találtam".
Nem tudom még, mi lesz a blog fő profilja, úgy gondolom mindig az aktuálisan engem foglalkoztató, velem és környezetemmel történő dolgok, egy-egy jól sikerült konyhai alkotásom. Nem hiszem, hogy naponta lesz időm írni, de hetente többször is szándékomban áll.
Hát megszületett hosszú idő, hosszas gondolkodás után az én blogom is! Már kislány koromban is vezettem naplót, sajnos eltűntek ezek a kis könyvecskék az évek során, pedig de szeretném újra elolvasni őket! Sajnos a féltve őrzött szalvéta gyűjteményem ugyanerre a sorsa jutott.
Persze akkoriban még nem létezett számítógép sem, nemhogy blog! Kézzel írtam, rajzoltam bele, mindent megörökítettem benne, mert ugye sok fontos dolog történik ám egy kislánnyal! De felnőtt koromban már krónikus időhiányban és lustaságban szenvedek az írást illetően és esténként már nincs sem kedvem, sem energiám kézzel naplót írni.
Az első blogger problémával akkor szembesültem, amikor el kellett nevezni a blogot. Nagyon egyszerűnek tűnt eleinte, de miután beírtam a mezőbe és ránéztem, az elsőre jónak tűnő cím már nem is volt olyan jó, sőt. Ezáltal fél napot töltöttem névadással. A következő volt, hogy ráadjam a ruhát az én újszülöttemre, hogy felöltöztessem a blogot. Ez sem volt zökkenőmentes, teljes mértékben nem is sikerült még. A harmadik nehézséggel akkor szembesültem, miután kiléptem a blog szerkesztésből és vissza akartam lépni, csak fogalmam sem volt, hogy hol is tegyem meg. Miután nem volt még egyetlen bejegyzésem sem, a "gugli' keresőben hiába kerestem "önmagam " -:). De végül "magamra találtam".
Nem tudom még, mi lesz a blog fő profilja, úgy gondolom mindig az aktuálisan engem foglalkoztató, velem és környezetemmel történő dolgok, egy-egy jól sikerült konyhai alkotásom. Nem hiszem, hogy naponta lesz időm írni, de hetente többször is szándékomban áll.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)