Halloween sütemény

A mai napon ez a süti készült a konyhámban:

A receptet tudomásom szerint ebben a formában még nem tette közzé senki, egy egyszerű kevert tészta alapreceptet alakítottam át kedvem szerint:

Hozzávalók:

30 dkg liszt
1 sütőpor
20 dkg cukor
1 vaníliás cukor
csipet fahéj
10 dkg darált dió
2 közepes reszelt alma
1 nagy (375 gr-os) tejföl
2 egész tojás
csipet só
8 dkg tortadara

A tojásokat a kétféle cukorral kikeverem, hozzáadom a liszttel elkevert sütőport, sót, a többi hozzávalót, legvégül a tortadarát. Azért használok tortadarát, mert nem szeretek csokit reszelni :-). Alaposan átforgatom és sütőpapírral bélelt közepes méretű tepsibe öntöm. Előmelegített sütőben, szép lassan tűpróbáig sütöm.
Nagyon finom, puha sütemény.

Megjegyzés: a tészta állaga nem lehet folyós, sem túl sűrű. Ha mégis folyós, egy kevés liszttel lehet rajta segíteni, ha túl sűrű, pici tejjel.

Ha Halloween, akkor tök

Bár Magyarországon nincs igazi hagyománya ennek az ünnepnek, mégis egyre inkább elterjed nálunk is. Mi is évek óta faragunk itthon tököt, mert a kislányom mindig nagyon élvezte. Készítettem néhány fényképet, bár szó ami szó, nem vagyok tehetséges fotós.
Az idén a "tökfej" mellett néhány papír kivágás is készült:

Érdekes

Tudtátok?
Az ókori Egyiptom konyhaművészetéről templomok és sírok falfestményeiről szereztek a régészek információt. Hús leginkább a gazdagok asztalára került, az alsóbb népréteg ritkán részesült ebben a szerencsében. Az akkori ételkészítési szokások a mai napig használatosak Egyiptomban. A sírokba is tettek ételt, italt a halott részére, mert hitük szerint ez biztosította számára a túlélést a túlvilágon. A sírkamrák falain találhatunk étel ábrázolásokat is.
Az evőeszközt nem ismerték, még a fáraó és családja is kézzel evett.
Sokféle zöldséget, gyümölcsöt fogyasztottak és számtalan fűszert használtak. Néhánynak különleges erőt tulajdonítottak. Ilyen volt például a fokhagyma is. Széles rétegben fogyasztották, de különösen a piramisokat építő rabszolgák kaptak belőle nagyobb mennyiséget. Találtak belőle Tutanhamon sírjában is.
Az ókori Egyiptomban 50 (!!) féle kenyeret sütöttek, a sima változat mellett különféle fűszerekkel, magokkal tették változatosabbá az alaptésztát.
Összetétele nem sokban különbözött a mai kenyértől, formája leginkább cipó és lepény alakú volt.
Kalácsot, süteményt csak ünnepnapokon tettek az asztalra.

A mi kenyerünk

Napi rutinná vált a kenyérsütés, mégis minden alkalommal lenyűgöz a végeredmény, én, aki semmit nem tudtam sütni vagy főzni, képes vagyok rá!
Nálunk ez a kenyér készül rendszeresen. Én is, éppen úgy, mint sokan mások, Limara útmutatásai  alapján készítem mostanában a kenyereket. A kenyér állagával régen sem volt baj, csak a héj soha nem sikerült olyan jól, amilyenre én szerettem volna. Limaránál olvastam, hogy bespricceli a jénai tetejét vízzel. Akkor jöttem rá, hogy valószínűleg a gőz a titka annak, hogy a kenyérhéj ropogós, repedezett legyen. És mióta így készítem, azóta kifogástalan, olyan, amilyet mindig is szerettem volna.
A dagasztást kenyérsütő géppel végeztetem el.
Berakás sorrendjében a recept: (még régen olvastam valahol, de már nem emlékszem, hogy hol)

2,5 dl víz
2 evőkanál olaj
1 evőkanál ecet
1 csapott evőkanál só
1 mokkáskanál cukor
2,5 dkg friss élesztő
50 dkg liszt

Dagasztás után megformázom, a tetejét alaposan bevágom, sütőpapírral bélelt jénaiba teszem, duplájára kelesztem. Ha kész, a jénai tetejét bespriccelem vízzel és forró sütőben megsütöm.

Kelesztés közben:

Kész a kenyér:

Az állaga finom, puha, a héj pedig ropogós. Általában nem éri meg a másnapot :)

Kit érdekel - akit érdekel: Blogom születése

Kit érdekel - akit érdekel: Blogom születése: "Üdvözlet minden olvasónak! Hát megszületett hosszú idő, hosszas gondolkodás után az én blogom is! Már kislány koromban is vezettem naplót, s..."

Blogom születése

Üdvözlet minden olvasónak!
Hát megszületett hosszú idő, hosszas gondolkodás után az én blogom is! Már kislány koromban is vezettem naplót, sajnos eltűntek ezek a kis könyvecskék az évek során, pedig de szeretném újra elolvasni őket! Sajnos a féltve őrzött szalvéta gyűjteményem ugyanerre a sorsa jutott.
Persze akkoriban még nem létezett számítógép sem, nemhogy blog! Kézzel írtam, rajzoltam bele, mindent megörökítettem benne, mert ugye sok fontos dolog történik ám egy kislánnyal! De felnőtt koromban már krónikus időhiányban és lustaságban szenvedek az írást illetően és esténként már nincs sem kedvem, sem energiám kézzel naplót írni.
Az első blogger problémával akkor szembesültem, amikor el kellett nevezni a blogot. Nagyon egyszerűnek tűnt eleinte, de miután beírtam a mezőbe és ránéztem, az elsőre jónak tűnő cím már nem is volt olyan jó, sőt. Ezáltal fél napot töltöttem névadással. A következő volt, hogy ráadjam a ruhát az én újszülöttemre, hogy felöltöztessem a blogot. Ez sem volt zökkenőmentes, teljes mértékben nem is sikerült még. A harmadik nehézséggel akkor szembesültem, miután kiléptem a blog szerkesztésből és vissza akartam lépni, csak fogalmam sem volt, hogy hol is tegyem meg. Miután nem volt még egyetlen bejegyzésem sem, a "gugli' keresőben hiába kerestem "önmagam " -:). De végül "magamra találtam".
Nem tudom még, mi lesz a blog fő profilja, úgy gondolom mindig az aktuálisan engem foglalkoztató, velem és környezetemmel történő dolgok, egy-egy jól sikerült konyhai alkotásom. Nem hiszem, hogy naponta lesz időm írni, de hetente többször is szándékomban áll.