Újra indul!

Kényszerítő és nem kényszerítő okok miatt szüneteltettem a blogot, sajnos nem sok dolgot tartalmaz eddig. Dehát miért is szabadkozom? Elvégre magamnak írom, akkor és annyiszor, ahányszor jólesik. Szörnyű fotóim miatt adtam fel a gasztroblog írását, nekem egy kínszenvedés volt főzés közben még fázisfotókat is készíteni, nekem ez egyszerűen nem ment. Vagy főzök, vagy fényképezek. Arról nem is beszélve, hogy a jó fotókat nem én szoktam készíteni... Azt tervezem, hogy más témában újra elkezdek írni, illetve hátsó szándékom az, hogy ide rendszerezzem elkészült perga munkáim fotóit is, ide fel tudok tenni egészen nagy képeket is. Na, ehhez sok szerencsét kívánok magamnak:)

Adventre készülök

Régóta szerettem volna elkészíteni a képen látható mézeskalács gyertyát, csak soha nem jutott rá időm. Igazság szerint a tészta megsütésére most sem került sor, ezért az időhiány miatt készen kapható mézes lapokkal dolgoztam. A gyertya lángja fügéből készült, a belsejében egy fél hámozott mandulával. A cukormáz porcukor és nagyon kevés víz keveréke, nem szabad folyósnak lennie. A kész sütemény lapokból pogácsa szaggatóval vágtam ki a köröket és fogpiszkálóval rögzítettem őket egymáshoz. A fogpiszkáló kiálló részére szúrtam rá a fügét, miután a cukormáz rákerült a tésztára.
Az ötlet innen származik:: http://karacsony.network.hu/kepek/az_unnepi_asztal/gyertya_suti
A háttérben saját készítésű adventi koszorúm lapul. :)

Csak benézek egy kicsit...

Hát jó régóta nem jártam itt... De ennek az oka nem én vagyok, hanem... felsorolni is sok lenne.
Viszont! Nagy elhatározásra jutottam ebben az évben. Miután felnőtté válásomtól kezdve az egész adventi időszak sikálással, rámolással, sütemények sütésével stb. telt, én konkrétan soha, semmilyen emelkedett hangulatba nem kerültem, mert én már délután hulla fáradt voltam, hogy az estéről ne is beszéljek.Na, ezt akartam én kiküszöbölni azzal, hogy már októberben nekiállok és mire advent lesz, rég végzek az ablakokkal, csempékkel, meg mindennel. Na, ez nekem nem jött össze. Annyi történt, hogy hulla állapotom áttevődött november-decemberről októberre, :-) és be kell vallanom, még sehol nem tartok. Viszont van egy fél adventi koszorúm. :) Ennyi volt a benézés...

Halloween sütemény

A mai napon ez a süti készült a konyhámban:

A receptet tudomásom szerint ebben a formában még nem tette közzé senki, egy egyszerű kevert tészta alapreceptet alakítottam át kedvem szerint:

Hozzávalók:

30 dkg liszt
1 sütőpor
20 dkg cukor
1 vaníliás cukor
csipet fahéj
10 dkg darált dió
2 közepes reszelt alma
1 nagy (375 gr-os) tejföl
2 egész tojás
csipet só
8 dkg tortadara

A tojásokat a kétféle cukorral kikeverem, hozzáadom a liszttel elkevert sütőport, sót, a többi hozzávalót, legvégül a tortadarát. Azért használok tortadarát, mert nem szeretek csokit reszelni :-). Alaposan átforgatom és sütőpapírral bélelt közepes méretű tepsibe öntöm. Előmelegített sütőben, szép lassan tűpróbáig sütöm.
Nagyon finom, puha sütemény.

Megjegyzés: a tészta állaga nem lehet folyós, sem túl sűrű. Ha mégis folyós, egy kevés liszttel lehet rajta segíteni, ha túl sűrű, pici tejjel.

Ha Halloween, akkor tök

Bár Magyarországon nincs igazi hagyománya ennek az ünnepnek, mégis egyre inkább elterjed nálunk is. Mi is évek óta faragunk itthon tököt, mert a kislányom mindig nagyon élvezte. Készítettem néhány fényképet, bár szó ami szó, nem vagyok tehetséges fotós.
Az idén a "tökfej" mellett néhány papír kivágás is készült:

Érdekes

Tudtátok?
Az ókori Egyiptom konyhaművészetéről templomok és sírok falfestményeiről szereztek a régészek információt. Hús leginkább a gazdagok asztalára került, az alsóbb népréteg ritkán részesült ebben a szerencsében. Az akkori ételkészítési szokások a mai napig használatosak Egyiptomban. A sírokba is tettek ételt, italt a halott részére, mert hitük szerint ez biztosította számára a túlélést a túlvilágon. A sírkamrák falain találhatunk étel ábrázolásokat is.
Az evőeszközt nem ismerték, még a fáraó és családja is kézzel evett.
Sokféle zöldséget, gyümölcsöt fogyasztottak és számtalan fűszert használtak. Néhánynak különleges erőt tulajdonítottak. Ilyen volt például a fokhagyma is. Széles rétegben fogyasztották, de különösen a piramisokat építő rabszolgák kaptak belőle nagyobb mennyiséget. Találtak belőle Tutanhamon sírjában is.
Az ókori Egyiptomban 50 (!!) féle kenyeret sütöttek, a sima változat mellett különféle fűszerekkel, magokkal tették változatosabbá az alaptésztát.
Összetétele nem sokban különbözött a mai kenyértől, formája leginkább cipó és lepény alakú volt.
Kalácsot, süteményt csak ünnepnapokon tettek az asztalra.

A mi kenyerünk

Napi rutinná vált a kenyérsütés, mégis minden alkalommal lenyűgöz a végeredmény, én, aki semmit nem tudtam sütni vagy főzni, képes vagyok rá!
Nálunk ez a kenyér készül rendszeresen. Én is, éppen úgy, mint sokan mások, Limara útmutatásai  alapján készítem mostanában a kenyereket. A kenyér állagával régen sem volt baj, csak a héj soha nem sikerült olyan jól, amilyenre én szerettem volna. Limaránál olvastam, hogy bespricceli a jénai tetejét vízzel. Akkor jöttem rá, hogy valószínűleg a gőz a titka annak, hogy a kenyérhéj ropogós, repedezett legyen. És mióta így készítem, azóta kifogástalan, olyan, amilyet mindig is szerettem volna.
A dagasztást kenyérsütő géppel végeztetem el.
Berakás sorrendjében a recept: (még régen olvastam valahol, de már nem emlékszem, hogy hol)

2,5 dl víz
2 evőkanál olaj
1 evőkanál ecet
1 csapott evőkanál só
1 mokkáskanál cukor
2,5 dkg friss élesztő
50 dkg liszt

Dagasztás után megformázom, a tetejét alaposan bevágom, sütőpapírral bélelt jénaiba teszem, duplájára kelesztem. Ha kész, a jénai tetejét bespriccelem vízzel és forró sütőben megsütöm.

Kelesztés közben:

Kész a kenyér:

Az állaga finom, puha, a héj pedig ropogós. Általában nem éri meg a másnapot :)